FEDEZZ FEL EGY MÁS VILÁGOT

1. fejezet: 10 napnyi kóma következményei

Teremtő Tudat: 10 napnyi kóma következményei | PSYNET

Az Idők kezdetén te és én…

sőt, mindenki, akit ismersz és nem ismersz, minden élőlény, amely körbevesz. 

Az egész Föld, a Hold, a Nap, a megszámlálhatatlanul sok csillag…

őselemei egyetlen egységbe sűrítve léteztek.

Talán ez az egyetlen dolog, amiben egyetért minden, az eredetet kutató papnő, szerzetes, sámán és tudós.

Majd jött a misztikus Szó: Legyen! És felrobbant az Egység, azóta minden rendületlenül távolodik egymástól.  Hogy miért, hogyan, merre, arról az ember a civilizáció hajnala óta elmélkedik és veszekszik. Az egységet mindenki érteni véli, de a távolodással nem tudunk mit kezdeni.

* * *

Hatodikos voltam, egy kis vidéki faluban laktunk. Éltem a korosztályom mindennapjait, aztán egy júniusi eleji napon erős fejfájással mentem haza. Édesanyám épp teregetett az udvaron, odamentem hozzá, és mondtam neki, hogy nem vagyok jól. Az ezt követő napokból csak halvány emlékképeim vannak. Nyomtam az ágyat, néha lázas voltam, aztán nem, fájt a fejem, más tüneteim nem voltak. Pár nappal később volt egy 1 napos osztálykirándulás, ahol mindenképp ott szerettem volna lenni, és mivel aznap reggel épp nem voltam lázas, elmehettem.

A következő napokon megint rosszabbul voltam, és mivel a tünetek nem múltak el, sőt a lázam állandósult és egyre magasabb lett, a körzeti orvos mentőt hívott. Addigra már alig voltam magamnál. Arról még van képem, hogy kísérnek ki a mentőhöz, és nagyon nem akartam menni, még sosem voltam kórházban. A mentő láttára összegyűltek a szomszédok, és mindenki aggódó tekintettel szemlélte, hogy mi történik. Beraktak a mentőbe, aztán képszakadás.

Tíz nap a lélegeztetőgépen, és ami utána jött

10 nappal később zakatoló lélegeztetőgépek hangjára tértem magamhoz, a László kórház intenzív osztályán feküdtem. A diagnózis agyhártyagyulladás volt, de ebben volt némi bizonytalanság, mert nem minden tünetem volt tipikus. A felgyógyulásom is egy meglepően gyors folyamat volt, összesen 3 hetet töltöttem kórházban, otthon pedig azonnal visszarázódtam a mindennapi működésbe. Illetve, valahogy mégsem volt minden ugyanaz. Egyrészt a családom közben elköltözött, nem ugyanoda mentem haza, mint ahonnan elvitt a mentő. Másrészt radikálisan megváltozott a személyiségem és az érdeklődési köröm. 

Mondhatnám azt, hogy dupla trauma, nem csak egy súlyos betegségen estem át, hanem elvesztettem a barátaimat, megszokott környezetemet is. De ennél többről van szó. Olyan témák felé fordult a figyelmem, amik a mai napig meghatározzák a pszichés működésemet, egyfajta láthatatlan belső iránytű hajt rendületlenül ugyanabba az irányba. De még abban is voltak változások, hogy a betegségem után más zenét kezdtem el hallgatni, mint amit előtte kedveltem.

Hogyan jött létre az Élet, és hová tart? Mi a szerepem ebben a folyamatban? Mi történik, ha meghaltam? Van élet a Földön kívül is?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak. Mivel egy protestáns lelkész családjában nevelkedtem, kaptam egy világnézeti alapot, kézenfekvő módon először ott néztem körbe válaszokat keresve. Nem csak a Biblia vagy a protestáns katekizmus alapelveit összefoglaló 1400 oldalas könyv volt az olvasmányom, hanem idővel egy széles spektrumban minden, ami a kereszténység világképével foglalkozott. A középiskolai éveim alatt tágítottam az érdeklődési területemet, először jött a buddhizmus, aztán a taoizmus és más keleti filozófiák.  

Mivel nem voltam megelégedve a kérdéseimre adott válaszok minőségével, az evolúciókutatás és a paleontológia lettek az új célterületeim. Az évek során beleástam magam szinte minden tudományterületbe, amikről azt gondoltam, új felismeréseket hozhatnak számomra. Végül Carl Gustav Jung munkássága lett az, ami mellett leragadtam, elsősorban a tudattal kapcsolatos elméleteit tartottam érdekesnek. Ez volt az a téma, ami arra inspirált, hogy intenzívebb saját kutatásokba kezdjek a tudattalan és a kollektív tudattalan témájában. A 90-es évek elején lett egy kis csoportunk, ami a természetes úton elérhető módosult tudatállapotokkal (hipnózis, transzcendentális meditáció, éber álom) kezdett el foglalkozni. Ezek az évek jelentették a kezdetét egy olyan időszaknak, amikor először éreztem azt: tényleg közelebb kerültem az általam keresett válaszokhoz.

A létezés a Tér, és a benne lélekző Tudat története

Az igazi áttörést azonban mégsem ezek a dolgok hozták az életembe. Nem az iskolapadok, a könyvtárak, az anyagi világban felhalmozott tudás. Hanem a belső mentális és érzelmi folyamataim, a tudat feltérképezése és megértése. Közel 30 éve tibeti lámák és csan szerzetesek kis csoportja segít ezen a rögös úton. Ha úgy tetszik, a közös projektünk, hogy megkeressük azokat a belső képeket, azt a fogalomkészletet és kommunikációs rendszert, amelynek segítségével érthetőbbé tehetjük a nyugati világban élő embernek, mi hogyan éljük meg, értelmezzük az ősi Egységet, és mindazt, ami azon kívül történik a világban. Mert a létezés nem az Idő, hanem a Tér, és a benne lélekző Tudat története. A borítón szereplő Csang Vam Pe név ezt a segítő csoportot személyesíti meg.

2019 nyarán visszavonultam egy kis vidéki faluba, és a csendes éjszakákon szintetizálni kezdtem három évtizednyi út tapasztalatait, információt. A munkát nem tekintem befejezettnek, ellenkezőleg, inkább csak egyfajta összefoglalót akartam írni magamnak arról, hol is tartok. A lehetőségeim függvényében igyekszem majd folyamatosan kiegészíteni, javítani a mostani szöveget, ezért is kapott a láblécben egy verziószámot az aktuális dátummal.

A jegyzeteknek Az elme forradalma címet adtam, és a témákat három részre bontottam. Az első részben (Teremtő tudat) az elme, a tudat fogalmát járjuk körbe, alapvető definíciókat próbálunk tisztázni. Ebben különös hangsúlyt kap a tudattalan és a kollektív tudattalan témája, illetve az ehhez kapcsolódó, általunk bevezetett új fogalmak. 

A második részben (A kollektív faj) azt vizsgáljuk meg, mindezek a felismerések milyen szerepet játszhatnak abban, hogy milyen irányt vesz az emberi civilizáció jövője; milyen átalakuláson kellene átesnünk ahhoz, hogy képesek legyünk szimbiózisban élni más létformákkal, magával a természettel, ezzel hosszútávra biztosítva az emberi faj fennmaradását. Akár úgy is, hogy közben kiáramlunk a kozmikus térbe, ahol új élettereket alakítunk ki magunknak a világűrben, vagy más égitesteken.

A harmadik rész címe Ütközőzóna, és kifejezetten a kollektív mélytudati folyamatokkal foglalkozik, mivel ennek a területnek a megismerése alapvető áttörést hozhat abban, hogyan tekintünk az élet egészére, a saját szerepünkre, és felfedezhetjük, milyen láthatatlan kölcsönhatások, kommunikációs folyamatok határozzák meg a földi élet sorsát.

Lehetőséged van arra, hogy egyben, PDF-formátumban kapd kézhez “Az elme forradalma” című kiadvány két részét (“Teremtő tudat” és “A kollektív faj”). Az e-mail címedre tudjuk elküldeni.

Az írásos anyagot folyamatosan frissítjük a legújabb ismeretekkel, az aktualizált verziókat automatikusan továbbítjuk neked (max. évi 3-4 alkalommal). Azt itt megadott e-mail címet más célra nem használjuk.

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: email
Email