FEDEZZ FEL EGY MÁS VILÁGOT

4. fejezet: A kulcsszó: figyelem

A kulcsszó:figyelem | PSYNET

Miért nem érzékeljük tudatosabban a kollektív mélytudat és képzelet hatását az életünkben? Ahhoz, hogy erre jobban rálássunk, mélyedjünk el egy kicsit jobban abban, hogyan dolgozza fel az elme a környezeti ingereket, hogyan dől el, mi foglalkoztatja a képzeletünket, mit miért veszünk figyelembe a döntéseink során. Jártam már úgy, hogy az utcán sétélva azt mondta, akivel együtt gyalogoltam: te is láttad az udvaron azt a szép virágot? 

Hogy mit? Milyen virágot? Hát ami mellett két házzal ezelőtt eljöttünk, úgy láttam, hogy te is benéztél az udvarra. Bocsi, de nem vettem észre, teljesen másra figyeltem. Miért van az, hogy ugyanabba az irányba nézünk egy másik emberrel, de mégis előfordulhat, hogy nekem teljesen más dolgok ragadják meg a figyelmemet, mint az övét?

A környezetünkben zajló események információit az érzékszerveink segítségével rögzítjük. Öt emberi érzékszervet ismerünk, ezek a szem, a fül, az orr, a nyelv és a bőr, amelyek a felvett ingereket elektromos impulzusokká alakítják át, és az idegszálak útján továbbítják azokat az agyba.

Több kutatás is vizsgálta, milyen mennyiségű információ rögzítésére képesek az érzékszerveink (pl. Zimmermann 1989, Norretrander 1998). Ezek kimutatták, hogy másodpercenként 10 millió bit mennyiségű információt (azaz 10 millió ingert) képes érzékelni a szem és továbbítani a központi idegrendszernek. Ezt követi a hallórendszerünk 1 millió bittel, a szaglás mintegy 100 ezer bittel, az ízlelés és tapintás összesen 100 ezer bitnyi információval. Ezek szerint az érzékszerveink másodpercenként összesen több mint 11 millió ingert képesek rögzíteni.

Tehát ébrenléti állapotban rengeteg információ érkezik az agyba, tudatosan azonban ezeknek az adatoknak csak a töredékét tudjuk feldolgozni. Ha csendben olvasunk, a tudat feldolgozási kapacitása 45 bit/másodperc (néhány szó), ha hangosan olvasunk, még kevesebb, mintegy 35 bit/sec. Ez az összes agyba érkező érzékszervi információ 0,000004 százaléka, elenyésző töredéke. Mi történik a többivel?

Érzékelés és tudatosság aránya | PSYNET

A figyelem fókusza dönt arról, hogy mit észlelsz és mit nem

Egy részük ún. szubliminális (tudatosodási küszöb alatti) ingerként kerül az elmébe. Az elmének ezt a tulajdonságát használjuk például akkor, amikor traumatikus élményeket akarunk utolólag felidézni. Ha mondjuk egy autóbaleset során sokkos állapotba kerültünk, és csak nagyon kevés dologra emlékszünk, hipnózis segítségével felszínre hozhatóak (tudatosíthatóak) szubliminális információk is. A szubliminális információk tehát az elme tudatos tartományát kikerülve közvetlenül a mélytudati tartományba kerülnek. 

A klasszikus emlékek úgy alakulnak ki, hogy az elme által tudatosított 0,000004 százaléknyi inger összeáll egy belső képpé, emlékké, ami idővel „elfelejtődik“, mert felülírják újabb emlékek. A szubliminális emlék azonban sosem volt tudatos, ezért meg is vagyunk lepve, ha a már említett hipnózisban olyan részletek kerülnek napvilágra,  amelyekhez nincs semmilyen tudatos kapcsolódásunk („tényleg ez történt?“).

Hogy a másodpercenkénti sokmillió környezeti impulzusból mit észlelünk tudatosan és mit nem, tehát miből áll össze az a 0,000004 százalék, az egyetlen dolgon múlik: a figyelmünk fókuszán. 

Kipróbálhatod egy egyszerű kísérlettel. Állítsd fel öt barátodat egymás mellé, adj mindegyik kezébe egy könyvet, és kérd meg őket arra, hogy egyszerre olvasson fel mindenki a saját könyvéből. 

Te pedig állj tőlük 5 méterre, húnyb be a szemed, és próbáld felfogni, hogy ki mit olvas. Észre fogod venni, hogy ha mindenkire egyszerre akarsz figyelni, nem fog menni. Egész egyszerűen azért, mert ez nem fér be abba a 45 bit/sec információs keretbe, amit képes vagy tudatosan feldolgozni. Egyes szavakat fogsz csak érteni, de nem fog összeállni a szövegek tartalma. 

El kell döntened, hogy csak egyetlen emberre figyelsz. Minden figyelmedet az ő hangjára koncentrálód, és így már sikerülni fog, hogy összeálljon benned, mit olvas fel. Ez a szómennyiség már belefér a 45 bit/másodpercbe. Ez nem azt jelenti, hogy a többi embert nem fogod hallani. Egyfajta „háttérzajként“ hallod az ő szavaikat is, de ebből semmi sem fog benned tudatosodni, nem fogod tudni visszaidézni az ő szavaikat. Azonban olyan megváltozott tudatállapotban, mint amilyen egy hipnózis, utólag is módosítható a figyelem fókusza. Eljátszhatod azt, hogy most valaki másra figyelsz az öt barátod közül, és az ő szavait próbálod tudatosítani. Az elme az elraktározott szubliminális emlékek közül előhívja azokat, amikre a hipnózisban fókuszálsz, és így azokat is tudatosíthatod.

Úgy is fogalmazhatunk, az elmében található mentális/érzelmi tartalmak közül az erősödik fel, ami figyelmet kap tőlünk. Ahogy valami a figyelmünk terébe kerül, újabb és újabb gondolatok, érzések kapcsolódnak hozzá. Ez a képzeletünk működésének a lényege. A fókuszban tartott tartalom felerősödik, és új tartalmakat hoz létre. 

Ha a randi estéjén otthon fekszünk az ágyban, és újra a megszeretett társra gondolunk, azaz az ő képe, hangja, illata kerül a fókuszunkba, elkezdhetünk ábrándozni arról, milyen lenne megint találkozni vele. A képzeletünkben eljátszhatunk azzal, milyen lenne megcsókolni, kézenfogva sétálni vele az erdőben, vagy együtt tölteni egy éjszakát. 

Úgy tűnhet, hogy a képzeletünk egy teljesen új szituációval foglalkozik, hiszen most ismertük meg ezt az embert, most jelennek meg bennünk először képek és érzések vele kapcsolatban. Azonban ez nem egészen van így; a képzeletünkben megjelenő dolgok jó része a múltból táplálkozik. Korábbi élmények mentális és érzelmi tartalmai tükröződnek az új kapcsolatban is. Elképzelhetjük ezt olyasminek, mint a legózás. Minden legó egy korábbi élmény mentális vagy érzelmi lenyomata. Az elménk mindig a meglévő legókészletből dolgozik, akkor is, ha mindig más-más dolgot rak belőle össze, azaz másképp kapcsolja egymáshoz a mentális és érzelmi építőkockákat.

Ez a szabály csak akkor nem érvényes, ha az elme a képzeletünk aktív állapotában mélyebbre is „lenyúl“, és az intuitív képzeleten keresztül új mentális építőelemeket hív be a kollektív képzelet világából.  Ez a módosult tudatállapotok lényege, sőt minden olyan állapoté, ahol kikerül a figyelem fókuszából az érzékszervi észlelés, és befelé, a mélytudati tartomány felé fordítjuk a figyelmünket. Ide tartozik az álomnak nevezett jelenség is, amivel később még behatóbban foglalkozunk.

A változ(tat)ás képessége tehát erősen függ attól, mennyire tudjuk a kollektív mélytudati rendszerek felé fordítani a figyelmünk fókuszát, mert csak így kerülnek új mentális tartalmak (építőkockák) az elménk rendszerébe. Amíg a fizikai ingerekre fókuszálunk, azt fogjuk érzékelni, hogy kisebb-nagyobb eltérésekkel nagyon hasonló folyamatokat, élethelyzeteket ismétlünk. Ez akár odáig fajulhat, hogy teljesen egyformának érezzük minden napunkat, ami egyre nagyobb belső feszültséget kelthet bennünk. Főleg akkor, ha úgy érezzük, hogy miközben a mi világunkban semmi sem változik, a világ körülöttünk csak rohan, és egyre nehezebben tudunk alkalmazkodni a változásokhoz.

A figyelem fókusza folyamatosan, pillanatról pillanatra „rotál“ az éber és a mélytudati állapot között (alsó képen az „A“ és „B“ mutatja a két állapotot, a nyilak a figyelem fókuszának irányát). Úgy is megpróbálhatjuk elképzelni, mint egy világítótornyot, ahol a figyelem a toronyban forgó fénycsóva, ami körbe forogva mindig más-más területeket világít meg. 

Fókusz-váltás: Az elme figyelme folyamatosan "rotál" az éber és a mélytudati állapot között | PSYNET

Ez a rotáció akkor is fennmarad, ha nekünk úgy tűnik, erősen fókuszálunk egy meghatározott dologra. Lényegében annyi történik, hogy a tudatos figyelemmel megváltoztatjuk a beéerkező impulzusok arányát: mekkora részét teszik ki a külső ingerek, és mekkora részét a belső (mélytudati) impulzusok. 

Éber állapotban a környezeti ingerek dominálnak, amiket az érzékszerveink továbbítanak az elmébe. De ebben az állapotban is érkeznek mélytudati impulzusok az elmébe, amelyek kölcsönhatásba lépnek, „összekeverednek“ az érzékszervi ingerekkel. 

Ha olvasunk, írunk, kreatívan alkotunk, elbambulunk, tehát használni kezdjük az intuintív képzeletünket, növekszik az elmében a mélytudati impulzusok aránya, és kisebb szerephez jutnak a környezeti ingerek. Ha még a szemünket is behúnyjuk, még inkább megváltozik az arány a tudattalan hatások javára.  

Minél erősebb a fókuszunk a mélytudaton, annál mélyebb rétegekből kaphatunk impulzusokat, ezeket az állapotokokat éljük meg módosult tudatállapotként.  A mélytudati fókusz elmélyítéséhez használt pszichés technikák (aktív meditáció, hipnózis stb.) mind a tudatos fókuszváltás, és a mélytudati tartalmakon lévő figyelem elmélyítésén alapulnak. 

Az alvás során megélt álmok jelentik a teljesen éber állapot ellenpontját. Álomban a külvilági ingerek hatása a minimálisra csökken, gondoljunk csak bele, milyen nehéz egy mélyen alvó embert hanggal vagy érintéssel felébreszteni. Az elme pedig elemében van, önmagát csúcsra járatva fókuszál a mélytudati világra. Hiszen ez a típusú működés az elme alapműködése, gyermekkorunk első éveiben szintén a mélytudati hatások dominálnak, még éber állapotban is. 

A figyelem fókuszának pillanatnyi állapotát tükrözik az EEG-vel kimutatható agyhullámok is. A közhidelemmel ellentétben az „alfa-állapot“ nem azt jelenti, hogy kizárólag a 8-15 Hz közötti frekvencián mérhető az agyi tevékenység, ez csak annyit jelent, hogy az alfa spektrumba eső frekvenciák dominálnak olyankor (pl. relaxációban, az intiutív képzelet használatakor), de az EEG más frekvenciákat is ki fog mutatni. 

EEG, agyhullámok | PSYNET

A figyelem fókuszának pillanatnyi állapotát tükrözik az EEG-vel kimutatható agyhullámok is. A közhidelemmel ellentétben az „alfa-állapot“ nem azt jelenti, hogy kizárólag a 8-15 Hz közötti frekvencián mérhető az agyi tevékenység, ez csak annyit jelent, hogy az alfa spektrumba eső frekvenciák dominálnak olyankor (pl. relaxációban, az intiutív képzelet használatakor), de az EEG más frekvenciákat is ki fog mutatni. 

Az eddigieket értelmezhetjük úgy is, hogy a figyelemnek két komponense van: az ösztönös (vagy evolúciós) figyelem, ami folyamatosan rotálja a fókuszát az ébrenléti és mélytudati tartományok között, tehát minden olyan területet „figyel“, ahonnét az elme a túléléshez fontos információkat szerezhet. 

Erre épül rá a tudatos figyelmünk, ami szinkronban is állhat az ösztönös figyelemmel (vagyis egy adott pillanatban ugyanarra a területre fókuszál a két figyelem-komponens), de más irányú fókusza is lehet. A két figyelem-komponens eredője határozza meg, hogy milyen információk, azaz gondolatok és érzelmek hatnak ránk egy adott időpontban. 

Van, aki úgy érzi, hogy nehezen tudja irányítani a figyelmét, szinte sodródik az érzelmek és gondolatok viharaiban. A jó hír, hogy a figyelem fókuszálása és az intuitív/kollektív képzelet tudatos alkalmazása a tapasztalási-fejlődési folyamatainkban tanulható, formálható. Hogy megvilágítsuk ennek a mikéntjét, először próbáljuk megérteni az elme működését: hogyan dől el, hogy egy adott pillanatban mit gondolunk és mit érzünk? Milyen összetett folyamatok játszódnak le ilyenkor az elmében, és hogyan hatnak ránk ebben a helyzetben a kollektív pszichés tartományok? Ezeknek a kérdéseknek járunk utána a következő fejezetben.

Lehetőséged van arra, hogy egyben, PDF-formátumban kapd kézhez “Az elme forradalma” című kiadvány két részét (“Teremtő tudat” és “A kollektív faj”). Az e-mail címedre tudjuk elküldeni.

Az írásos anyagot folyamatosan frissítjük a legújabb ismeretekkel, az aktualizált verziókat automatikusan továbbítjuk neked (max. évi 3-4 alkalommal). Azt itt megadott e-mail címet más célra nem használjuk.

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: email
Email