FEDEZZ FEL EGY MÁS VILÁGOT

5. fejezet: Elme-klaszterek

Ellme-klaszterek borító | PSYNET

Hogyan adjuk tovább gyermekeinknek a traumáinkat? Miképp szerveződnek a gondolatok és érzelmek komplex rendszerekké? Ismerkedjünk az elme-klaszterek világával.

Próbálunk a munkánkra figyelni, de újra és újra eszünkbe jutnak a randink pillanatai. Milyen jó volt, amikor megérintett a kezével – gondoljuk, és kellemes érzések töltenek el bennünket. Ahogy átengedjük magunkat ezeknek az érzéseknek, újabb gondolatok jelennek meg bennünk. Például, hogy milyen jó lenne vele kézenfogva sétálni, aztán letelepedni a fűben. És egymáshoz simulni, simogatni a kezét, az arcát…

Észrevehetjük, hogy a gondolataink érzéseket aktiválnak, az érzelmek pedig „megágyaznak“ újabb gondolatoknak. Tehát valami kölcsönhatás lehet a gondolatok és érzelmek között. Mégis hogyan működik ez a kölcsönhatás?

Végezzünk el egy egyszerű gondolat-kísérletet. Húnyjuk be a szemünket, és gondoljunk arra a fogalomra, hogy: anya. Mi fog erről eszünkbe jutni, milyen érzéseink lesznek? Valószínűleg vegyesen jellennek meg bennünk mindenféle érzelmek és gondolatok ahhoz kapcsolódóan, milyen élményeink voltak az anyukánkkal.  Ezek lehetnek egyaránt kisgyerekkori vagy felnőttkori emlékek. 

A következő feladat, hogy arra kérlek: idézz fel magadban emlékeket, amik ahhoz a fogalomhoz kapcsolódnak, hogy: féltékenység. Mivel ez legtöbbünk számára egy negatív érzelmi állapot, nagy valószínűséggel csupa olyan emléket fogunk felidézni, amik rossz érzéseket ébresztenek bennünk, és azt a rossz érzést a féltékenység kifejezéssel illetjük. Annak függvényében, hogy mennyi idősek vagyunk, évekre vagy akár évtizedekre visszamenőleg is lesznek emlékeink ehhez az érzelemhez kapcsolódóan. És ha jól elmélyedünk ezekben az emlékekben, talán még maga az érzelem is aktiválódik bennünk.

A harmadik feladat pedig az: idézd fel magadban, mi történt veled 2008. szeptember 8-án. Hacsak ez nem pont egy nevezetes nap az életedben (pl. akkor kötöttél házasságot), most valószínűleg gondban leszel. Hiába játszik az idő fontos szerepet az életünkben, úgy tűnik, ez az információ az elme számára kevésbé fontos, hogy mikor következett be egy-egy esemény.

Ugyanakkor az is látszik, hogy az elménk valamilyen formában rendszerezi az élményeinket. Mindannyiunk életében vannak központi fogalmak, amelyek motiválnak bennünket,  olyan témák, amelyek foglalkoztatnak. Ilyen lehet a már említett anya, mint fogalom, vagy egy érzelem, mint a féltékenység. De lehet ez a vágy, a halál, az otthon, a szépség, a biztonság, lényegében bármi, ami kitüntetett figyelmet kap az életünkben – ha akarjuk, ha nem.

Ha már van egy emlékünk, ami egy adott fogalomhoz kapcsolódik bennünk, utána minden hasonló esemény „hozzáragad“ ehhez a tartalomhoz, bővíti az adott fogalomhoz kapcsolódó belső képeket és érzéseket.

Ha a randink után meglátjuk a szociális médiában, hogy a randitársunk mások képei alá kommentelve ismerkedik, máris felébredhet bennünk a féltékenység. Az elménk visszacsatol a korábbi élményeinkhez, amikor becsapva éreztük magunkat hasonló helyzetekben, és ezeknek az eseményeknek az aktiválódása fokozatosan erősítheti bennünk a féltékenység érzését. Mintha összeadódna minden addigi olyan élményünk érzelmi energiája, amiben megéltük a féltékenységet. 

Elme-klaszterek | PSYNET

Elme-klaszterek: pszichés tartalmak, amelyek kiemelt szerepet játszanak az életünkben

Úgy tűnik tehát, hogy az elménk összerendezi a hasonló élményeket, és ebben fontos szerepet játszanak az érzelmek. Meghatározott érzelmekhez tartozó emlékeket évekre, évtizedekre visszamenőleg is tudunk aktiválni.

Az előbb említett féltékenységünk élménye mostantól része lesz annak az emlékhalmaznak, amelyben az összes olyan kép megtalálható, amihez ezt az érzelmi állapotot kapcsoljuk. Azokat a pszichés tartalmakat, amelyek kiemelt szerepet játszanak az életünkben, és amelyekhez újabb és újabb mentális és érzelmi tartalmakat társítunk, elme-klasztereknek hívjuk. Az elme-klaszterek folyamatosan integrálják azokat az ingereket, amelyek kapcsolódnak hozzájuk, akár külső érzékszervi ingerekről, akár mélytudati impulzusokról van szó, tartalmaznak mind belső képi, mind érzelmi információkat. Egy kicsit hasonlóan működnek az elme-klaszterek, mint a mappák a számítógépünkön, amelyekben meghatározott elvek szerint gyűjtjük a hasonló tartalmú vagy egymással összefüggő információkat.

Például minden élményünk, gondolatunk, érzésünk, ami az édesanyánkhoz kötődük, illetve nők esetében a saját anyaságukhoz (vagy annak elutasításához), automatikusan az „ANYA“ elme-klaszter részévé válik.  Ha bármikor téma lesz egy beszélgetésben az anyaság, a klaszter aktívvá válik, és meg fogja határozni, mit fogunk gondolni, érezni, mondani ezzel kapcsolatban. A saját anya-klaszterünk egyben egyfajta szűrő is, amin keresztül értelmezzük a beszélgetőtársak anyasághoz kapcsolódó gondolatatait.

Az elme-klaszterek nem csak a pillanatnyi gondolkodásunkra, érzésvilágunkra vannak hatással, a személyiségünket is jelentős mértékben befolyásolják. Személyiség alatt itt azokat a viselkedésbeli, gondolkodási– és érzelmi mintázatokat értjük, amelyek tartósan jellemeznek bennünket. 

Vannak klaszterek, amelyek kiemelt szerepet játszanak a személyiség jellemzőinek formálásában, ilyen pl. a randi kapcsán már említett „JÓ“ és „ROSSZ“ elme-klasztere. 

Hogyan hathat az anya akár egyetlen mondata egy egész életen át tartó trauma kialakulására?

A legtöbb szülőnél a gyereknevelés alapja, hogy a mindent megtapasztalni vágyó, mindenre kíváncsi kisgyereknek a „nem szabad“, „fúj“, „ne csináld“, „ez csúnya dolog“, „tilos“ stb. kifejezésekkel szab korlátokat. Ezek a korlátok értelemszerűen a szülő „ROSSZ“ elme-klaszterének tartalmán alapulnak. Tehát ami a szülő számára „rossz“, attól megpróbálja távoltartani, leszoktatni a gyerekét is. Ha a gyerek ezt nem tudja értelmezni (tehát benne egy adott cselekvés még nem kapcsolódik a „rossz“ fogalmához), ezt a szülő szankciókkal, büntetéssel próbálhatja nyomatékosítani. Így kezdi el egy gyerek átvenni a szülői mintákat, egyben a szülőkben rögzült traumákat is. 

A folyamatot bemutatom egy gyakorlati példán keresztül is. Bontsuk fel az elmében (klaszterekben) tárolt információkat három komponensre. Vannak egyrészt a mentális információk (belső képek, gondolatok), másrészt az érzelmi információk, harmadrészt pedig az ösztönös információk. Utóbbiak azok az információk, amelyek már evolúciósan kódoltak a biológiai anyagban, mert a törzsfejlődés során bebizonyosodott, hogy segítik a túlélést.

A példánkban csak azokat az elme-klasztereket emeljük ki, amelyek szerepet fognak játszani, ezek: JÓ, ROSSZ, SZÉGYEN, ÖRÖM, VÁGY. A példában felhasznált esemény pedig az, hogy a kisgyerek játszik a nemi szervével, és ezt észreveszi az anyukája. Magát a kisgyermekkori cselekményt egy ösztönös vágy motiválja, ami evolúciósan kódolt információs mintázat, hiszen a nemi szerv felfedezése, az ahhoz kapcsolódó örömteli érzések segítik, hogy felnőttként is élvezzük a szexualitást, ami a szaporodás alapfeltétele.

Információ-rendszerezés folyamata az elmében (1) | PSYNET

A játék a nemi szervünkkel tehát egy pozitív testi élmény; az evolúciós kód ezt pozitív pszichés kontextusba helyezi, ösztönözni akar bennünket arra, hogy szerezzünk tapasztalatokat ezen a téren. Az anyai reakció arra, ha meglátja a gyermekét a játéka közben, sokféle lehet, mi most két verziót fogunk leegyszerűsítve modellezni. Az első verzióban az anyai reakció pozitív, támogató, például azzal, hogy megsimogatja a fejünket egy mosoly kíséretében.

Édesanyánknak ezt a cselekedetét pedig úgy fogjuk értelmezni, hogy elfogadja, amit csinálunk, nem lát benne semmi rosszat, tehát nem egy olyan dolog, amiért szidás vagy büntetés járhat. Azaz „szabad“ jelzést kaptunk arra, hogy hozzáérjünk a nemi szervünkhöz, és élvezzük az ahhoz kapcsolódó, örömöt kiváltó testérzeteket.

Így ennek a gyerekkori élménynek az öröm lesz az érzelmi markere, és így erősíti többek között a JÓ, az ÖRÖM és a VÁGY elme-klasztereit. De természetesen az ANYA, vagy épp a NŐ vagy FÉRFI tartalmakat hordozó klaszterekhez is kapcsolódni fog ez a tapasztalatunk.

Információ-rendszerezés folyamata az elmében (2) | PSYNET

A példánk másik verziójában azonban az anya másképp reagál, és azt mondja: Fúj, ne játssz vele. Ezt tiltásként fogjuk értelmezni, amiért akár büntetés is járhat, ezért a cselekményünk a mentális információ szintjén azonnal bekerült a ROSSZ elme-klaszterbe. A testi élmény azonban ettől nem válik rosszá, és így ennek az anyai reakciónak a nyomán létrejön egy belső pszichés feszültség. Az ösztönös információ továbbra is az, hogy nemi szervünkkel játszani jó élmény, az anyától kapott tiltás azonban azt a mentális információt hordozza, hogy amit csináltunk, az rossz. 

Információ-rendszerezés folyamata az elmében (3) | PSYNET

A rossz dolgokat pedig kerülni kell. Így létrejön az elmében egy belső ellentét: a testi élmény (ösztönös információ) más, mint az anyától kapott mentális információ. 

Ezért az élményhez tapadó érzelmi információ is más lesz, mint az előző esetben; nem öröm, hanem SZÉGYEN kapcsolódik hozzá. Ezzel pedig létrejött egy olyan trauma, ami ettől a pillanattól folyamatosan foglalkoztatni fogja az elmét. Újabb és újabb élményeket keresünk ezen a téren, megpróbálva reprodukálni a traumát kiváltó állapotot. 

A biológiai evolúció évmilliárdjainak tapaszta-lataiban gyökerező ösztönös információk egy masszív pszichés alapot képeznek, amiket nem lehet csak úgy felülírni. Elindul tehát egy „korrekciós program“, amely során vagy annak kell kiderülnie, hogy az evolúciós kód „elavult“, már nem állja meg a helyét az aktuális környezeti hatások között. Vagy pont fordítva, a tapasztalatok azt igazolják, hogy az evolúciós ösztön továbbra is érvényes, az anyai tiltás nyomán létrejött mentális információ nem hatékonyabb evolúciós szempontból, mint az ösztönös. Utóbbi esetben a biológiai kódrendszerünkben nem jön létre változás.

Ez a „korrekciós program“ természetesen egy összetett folyamat, nem egyetlen ember tapasz-talatai nyomán változik az evolúciós kód, ehhez generációkon átívelő információk kellenek.  A traumák által kiváltott pszichés feszültséget tekinthetjük tehát egyfajta evolúciós motornak is, amellyel a biológiai rendszer visszacsatol a pszichés térben zajló folyamatokra. A természet ezzel egy olyan mechanizmust alkotott, amellyel optimalizálni tudja a külső ingerekre adott evolúciós válaszokat. A rendszert az élteti, hogy a tudati minőségek egy összefüggő, kollektív egységet alkotva vesznek részt az evolúcióban. 

A kollektív mélytudat mint klaszter-hálózat

környezeti ingerek által létrejött tudatos információk kivetülnek az egyéni mélytudatba és annak klaszter-állományába, annak tartalma pedig megjelenik a kollektív tudat (hiperelme) rendszerében. A kollektív információk viszont hatással vannak az egyéni megélésekre és döntésekre, illetve ösztönné válva beépülnek a biológiai struktúrákba is. Így vesznek részt a pszichés folyamataink egy állandó körforgásban.

A kollektív mélytudat tehát egyben egy komplex klaszter hálózat, ami a földi evolúció teljességének tapasztalatait őrzi. Mint láttuk, ezek az információk nem passzívak, a pszichés mintázatokat ugyanúgy használjuk, formáljuk a kollektív képzelet segítségével, ahogy ezt az informatikai rendszereinkben a mesterséges intelligencia teszi a rendelkezésére álló adatokkal.

Hiperelme-klaszterek kialakulásának folyamata | PSYNET

Emlékszel még a randira  A kapcsolat elmélyült, már beszélgetünk egymás családjáról, az édesanyáinkról, és úgy általalában az anyaság élményéről. Elhangozhat olyasmi is, hogy: „Te szeretnél gyereket?“ Ha szóba kerül az anya-téma, egyrészt lesznek tudatos emlékeink, ahhoz kapcsolódó érzéseink és gondolataink, másrészt már elfeledett, a mélytudatba került, és a gondolatainkra onnan ható emlékek. Harmadrészt részt vesznek az anya-képünk formálásában, megélésében olyan hatások, amik már nem a saját emlékeinkben gyökereznek, hanem a kollektív mélytudat (hiperelme) klasztereiben.

A kollektív emlékek nem csak hatnak ránk, hanem mi is formáljuk őket a saját élményeinkkel, gondolatainkkal. Ezeknek a hatásoknak az összejátéka fogja meghatározni, hogy milyen mondatokat fogalmazunk meg a társunknak, amikor az anyaságról beszélgetünk.

Az eddigieket összefoglalva tehát tekinthetjük úgy az elmét, mint egy olyan rendszert, amely a környezetével kölcsönhatásba lépve gyűjti, feldolgozza, rendszerezi, elemzi és továbbítja az információkat. Információ minden külső érzékelés, belső kép, érzelem, emlék, gondolat, képzelet. Az elme számára egyenrangú minden információ, mindegy, hogy az anyaggá formálódó atomok világában érzékeli, vagy a mélytudatból „hívja elő“.

Kizárólag egyéni illetve kollektív döntés kérdése, hogy ebből az információ-rengetegből mit fogadunk el érvényesnek, mérvadónak a magunk számára; ezt nevezzük valóságnak. Illúzió azonban azt gondolni, hogy ez „abszolút értelemben“ vett valóság; egész egyszerűen csak az az információ-mennyiség, amit emberi fajként egy adott fejlődési szinten képesek vagyunk észlelni és értelmezni. 

Lehetőséged van arra, hogy egyben, PDF-formátumban kapd kézhez “Az elme forradalma” című kiadvány két részét (“Teremtő tudat” és “A kollektív faj”). Az e-mail címedre tudjuk elküldeni.

Az írásos anyagot folyamatosan frissítjük a legújabb ismeretekkel, az aktualizált verziókat automatikusan továbbítjuk neked (max. évi 3-4 alkalommal). Azt itt megadott e-mail címet más célra nem használjuk.

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: email
Email