Siewert András | PSYNET

PSYNET: Az elme mélységeit kutatjuk

Üdvözöllek, András vagyok, a PSYNET alapítója. Évekkel ezelőtt azt vettem a fejembe, hogy az élet elsőre bonyolultnak tűnő kérdéseire egy 5 éves gyerek intuitásával, egyszerűségével próbálok válaszokat keresni. Ugyanis az lett a benyomásom, hogy egy mesterségesen túlbonyolított és túlszabályzott világot alakítottunk ki magunknak. Egyre nehezebb benne kiigazodni, meglátni a különbséget jó és rossz között; eldönteni, mikor mi a helyes döntés, és miért.

Tizenkét éves koromban egy előzmények nélküli, váratlanul fellépő súlyos betegség nyomán közel két hétre kómába estem. Ugyan közvetlenül az ébredésem után semmire sem emlékeztem, sőt még a betegséget megelőző napokat, heteket is részleges amnézia homálya fedte, de furcsán éreztem magam. A szemléletmódom, az érdeklődési köröm egy csapásra megváltozott: vonzott minden, aminek a témája a túlvilág, az angyalok, a nem-földi élet, a megmagyarázhatatlan jelenségek, és egyáltalán nem féltem a haláltól.

20 éves voltam, amikor létrehoztam az első olyan csoportot, amely az emberi elme (tudat) mélységeinek tanulmányozását tűzte ki célul. Először hipnózis, később egy saját fejlesztésű technikával (amit mélytudat-kommunikációnak neveztünk el), módosult tudatállapotokban vizsgáltuk a tudat mélységeinek működését. Ebből a csoportból alakult ki idővel a PSYNET mint kutatási projekt.

Lenyűgözött, hogy mennyi titokzatos folyamat zajlik az elmében. Némi gyakorlással szinte bármilyen emléket elővarázsolhatunk a mélységeiből. Egy olyan időutazásba merülhetünk el, amelynek nincsenek határai, még az édesanyánk méhében átélt érzéseink is felszínre törhetnek.

Számtalan megmagyarázhatatlan jelenséget is megfigyelhettünk: olyan képeket és érzéseket is felszínre dob az elme, amelyek látszólag teljesen más időben és térben születtek. Régi vagy akár jövendőbelinek tűnő korokban játszódnak, olyan helyszíneken, ahol tudomásunk szerint sosem jártunk. Sőt, volt, akinek arról voltak “emlékei”, hogy delfinként úszik az óceánban.

Aztán ott vannak az álmok: nem csak vadidegen emberek bukkannak fel bennük, hanem tele vannak irracionális eseményekkel és elemekkel. Egy kérdés, ami mindenkiben felvetődik: hol húzódik a határ valóság és képzelet között? Egyáltalán hogyan lehet definiálni ezeket a fogalmakat, ha az ember az elme mélységeit kutatja?

Lépésről lépésre haladva bontakozott ki előttünk egy teljesen új világ, és az abban rejlő elképesztő lehetőségek. Amiről ezen az oldalon olvashatsz, a kis csoportunk saját tapasztalatain, és az azokból levont következtetéseken alapul.

Közös gyökerekkel kapcsolódunk egymáshoz és a természethez

felismerések és az abból kialakított világkép lényegét “Az elme forradalma” című kiadvány-sorozatban foglaljuk össze. Az egyik lényeges megállapítás: mélytudati szinten nem csak emberek világa rendelkezik közös gyökerekkel, és kapcsolódik ezáltal össze egy egységes információs rendszerré, hanem ennek része a teljes élővilág is. A létezés tehát egymáshoz kapcsolódó körforgásos folyamatok sokasága, ahol a gondolatok és érzelmek szintjén is hatunk egymásra, az egész élő környezetünkre.

Ezt jó hírnek vagy rossz hírnek is tekinthetjük, nézőpont kérdése. Ebből a megállapításból ugyanis az következik, hogy az emberiség mentális-érzelmi folyamatai beépülnek az élővilág biológiai szerkezetébe. Erősen leegyszerűsítve: ha például több az emberi agresszió, az egész élővilág eltolódik egy agresszívebb irányba. Az ezzel ellentétes hatások (mint pl. az empátia, együttérzés), szintén hatással vannak az élővilágra. Sokkal mélyebb összefüggések vannak a természet egyre látványosabb polarizálódása, és az emberi társadalmak szélsőségessé válása között, mint elsőre gondolnánk.

Fogalmazhatunk úgy is: az emberiség és a Föld jövője legalább annyira a gondolatainkon és az érzelmeinken múlik, mint a cselekedeteinken. Sőt, még kontrasztosabbá is tehetjük ezt a kijelentést. Hiába gyűjtök szelektíven hulladékot, kerülöm a műanyagok használatát, tömegközlekedem autózás helyett, vagy nem eszem húst, ha közben olyan “negatív” gondolati és érzelmi folyamatok játszódnak le bennem, amelyek alámerülve a mélytudatba automatikusan bekerülnek az élő rendszer körforgási folyamataiba, és a cselekedeteimmel ellentetés hatást fejtenek ki.

Egyre többen foglalkozunk már azzal, milyen emberi életmód lenne fenntartható, és kompatibilis a természetben betöltött szerepünkkel. Amivel viszont még szinte senki sem foglalkozik, az a mélytudati oldal. Hogy mire kell figyelnünk, ha összhangba akarjuk hozni a cselekedeteinket a mentális/érzelmi működésünkkel, és ne az legyen a vége, hogy az egyik kezünkkel építünk, a másikkal rombolunk.

Szocioamoria: az együttélés új formája

A PSYNET egyrészt egy pszichológiai – metafizikai kutatási projekt, amelynek célja az elme, a mélytudat, a kollektív mélytudat működésének jobb megismerése, és azoknak a kölcsönhatásoknak a feltérképezése, amelyek ezeket a pszichés rendszereket összekötik egymással és a fizikai világgal. Mindezt úgy, hogy az ismereteket és tapasztalatokat lehetőleg egyszerűen, minél szélesebb kör számára érthetően fogalmazzuk meg.

Azonban nem szerettem volna, ha minden megszerzett tudás csak elmélet marad, és nem vonok le belőle következtetést az életmódomra, céljaimra vonatkozóan. Hiszen csak a tapasztalat mutatja meg, hogy az ismeretek mennyiben használhatóak széles körben, és mennyire hatékonyak az emberiség előtt álló kollektív problémák megoldásában. Azt a szemléletmódot, amelyben megvalósítjuk az elméletet, szocioamoriának neveztük el, közössége pedig a Közös Ég elnevezést kapta. 

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn
Megosztás itt: email
Email